Történetek a szexualitásról

Történet - #1

“A történetem röviden: 42 évesen 2021. március 19. – diagnózis – petefészekrák, 4b stádium, ezt követően 2021. április 13. nagy hasi műtét (petefészkek, petevezetők, méh, cseplesz és 32 db nyirokcsomó eltávolítása), melyet követően maradtak még tumorok az aorta mellett és a nyakamban is. Ezután 6 carboplatin-paklitaxel kemoterápia, utolsó 2021. augusztus 26. napján volt. 2021. október 4. napjától fenntartó terápiát, ún. PARP-inhibitor gyógyszert szedtem a kiújulás elkerülése céljából. A szexuális életemet a diagnózist megelőzően meghatározta, hogy 4 kiskorú gyermekünk van. 33 évesen szültem az elsőt, majd 34, 35 évesen a másodikat és a harmadikat, és 39 évesen az utolsót. Emiatt az intimitásra a férjemmel együtt nagyon kevés, percekben mérhető időnk maradt, így a szexuális együttlétünket a „gyorsan-gyorsan” kifejezés jellemzi a legjobban. Ez nekünk így megfelelt. Esténként már túl fáradt voltam mindenhez, reggel ő kel nehezebben, és persze a gyerekek is jöttek az ágyunkba. Ettől eltekintve azt gondolom, az átlag heti 1-1,5 együttlét megvolt (tudom, hogy a férfiaknak ez fontos, így a közeledését nagyon kevésszer utasítottam el, inkább úgy voltam vele, hogy gyorsan legyen meg és ő aludjon jól utána). A diagnózis után – még a műtét előtt – voltunk együtt, a műtét előtti estén. Ekkor nagyon odafigyelt rám, és a tumorok ellenére nem fájt az együttlét, még jól is esett, de azért ellazulni nem tudtam. A műtét után kb. 3-4 héttel voltunk együtt először, ekkor már tudtam mozogni, és a férjem nagyon kedves és gyengéd volt. Orgazmusom nem volt (bár előtte is ritkán). 2022. május óta szedem a tibulon hormont tartalmazó Ladybon nevű hormonkészítményt, mert a műtét utáni hőhullámok nagyon megterhelőek voltak. Így a napi kb. 15 hőhullám helyett csak kb. napi 5-7 db van, ez elviselhető. Most már eljutottam oda, hogy ritkán nekem is eszembe jusson, én is kívánjam a szexet, kb. havi 1-2 alkalommal. Orgazmusom a műtét óta szerintem volt párszor, igazán nagyon jó egyszer volt (egy éjszakai ébredéses együttlétkor). Természetesen nagyon örülök, hogy még itt vagyok, hogy egyáltalán van szexuális életem, de annyira nagyon vonzónak nem érzem magam. És ez nem feltétlenül azért van, mert kioperáltak belőlem minden női szervet, az annyira nem zavar. Az már sokkal jobban, hogy úgy érzem a hormonok hiánya miatti klimax miatt öregszem nagyon (mások persze úgy látják, hogy 44 évesen ez belefér, de a műtét óta határozottan jobban látom az öregedést). Ez zavar, nem tudok vele mit kezdeni. Persze a kemoterápia sem segített ezen. A gyerekek miatt (is) otthonról dolgozom, így nagyon felöltöznöm sem kell, de nem is nagyon hiányzik, illetve a betegség miatt ez egy nagyon sokadrangú kérdés lett. Mint ahogyan a szexuális együttlét is. Igazán nem is tudom, mit szeretnék. Inkább vicces lenne egy szuper romantikus este/éjszaka, mintsem magával ragadó – ehhez hozzá tartozik, hogy a férjem egy kicsit sem, és én sem nagyon vagyok romantikus – de pornófilm nézők sem vagyunk. Összefoglalva: szexuális életem van, kielégítőnek nem tudom, hogy mondanám-e, fizikailag működik (nem fáj, vagy csak kicsit és csak néha), néha jól is esik, de hiányozni nem hiányzik, ha nincs. Feltételezem, hogy a hormonok hiánya is indikálja a vágy hiányát (persze tudom fejben dől el, de ezt majd más biztosan elmondja). A férjemmel jól megvagyunk, összeillünk, a betegség nem távolított el minket egymástól, és emiatt (is) szívesen megadom neki amit szeretne, ha közben nekem is jó, az külön bónusz.”

Történet - #2

“Petefészkes vagyok, ezért az én műtétem kicsit könnyebb volt a Wertheimnél, nálam nem volt önkatéterezés, a kiválasztó rendszer úgy állt helyre, mint más műtétek esetén. Az utóbbi tünetek, a vérzésig szikesre száradt hüvely, viszont itt is főszereplő. Nincs olyan minőségi és mennyiségi síkosító, ami ezt megoldotta volna (számomra). Kutatások után én intim lézerrel mentem. Drága és hasznos eljárás, viszont nem örökre oldja meg a problémát, időszakosan ismételni kell.”

“2014- ben volt Wertheim műtétem, utána külső-belső sugárkezelés + kemo kombó. 
Akkor a párom teljesen elfordult tőlem, mint nőtől. Másnál kereste a megszokott szexet.  
A vége válás lett. Mindig pozitív ember voltam, valahol a lelkem mélyén éreztem, hogy nem ez a normális reakció egy férfitól. Elkezdtem magammal foglalkozni. Úgy voltam vele, hogy elsősorban magamat kell elfogadnom, addig nem várhatom el mástól. Többé kevésbé ez sikerült is, de szex és partner nélkül. Nekem a legnagyobb mumusom az volt, hogy ezt mégis hogy kommunikáljam le egy pasinak. Nincs a homlokomra írva, hogy mi van velem... Az én fejemben az volt, hogy elképzelnek mindenféle pornójelenetet velem, amit én meg nem tudok már abszolválni. Ezt mégis mikor és hogyan mondjam el? Aztán lett egy kapcsolatom, aki tudta a történetem, nem kellett magyarázkodni. Ez rettenetesen sokat segített. Sokat beszélgettünk erről. Vége lett, de Ő mondta nekem azt, hogy csak annyit kell mondjak egy pasinak, ha eljön az ideje, hogy mi történt velem és, hogy vigyázzon rám... És akkor döbbentem rá, hogy ne attól rettegjek, hogy mit szólnak hozzám vagy, hogy milyen lesz velem a szex. Nem nekem kell megfelelnem. Egy normális férfi ezt pontosan tudja kezelni. A mottóm az lett, hogy nem vagyok minden mérettel kompatibilis, de a  "kis méret" imádni fog. És így is lett. Plusz még imádott orvosom rengetegszer mantrázta belém, hogy higgyem el, nekik pasiknak is a vége a lényeg. Egyre több pozitív élményem lett, mostanra már imádom a szexet. Akinek nem tetszik, elengedem, így járt. Vannak trükkök, amiket bevetek, pl mindenképp pisilek közvetlenül előtte. Persze van olyan póz, amit el kellett engednem, de ha a partner látja, hogy rendben vagyok és élvezem amit csinálunk, akkor pont nem fogja érdekelni, hogy milyen vagyok…”

Amennyiben szívesen osztod meg velünk név nélkül a történetedet, bizalommal írj nekünk: info@malyvavirag.hu